Az egyház mi vagyunk, azoknak az embereknek a közössége, akik azt vallják, én az Úré vagyok. És ennek persze többféle formája van, ahányan itt vagyunk. Mindez addig nagyon jó, amíg mindenkinek a listáján ott van, hogy én az Úré vagyok.
Ézs 44, 1-5.
1De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! 2Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam! 3Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra. Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. 4Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. 5Egyik ezt mondja majd: Én az ÚRé vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe írja: Az ÚRé vagyok! – és dicsekedve említi Izráel nevét.
