Nagyon sokszor nem figyelünk a másikra, csak megfigyeljük a másikat.
Az Isten igéjét is sokszor hallgatjuk, olvassuk, elemezzük, de valahogy mintha mégsem hallanánk.
A kapcsolat kezdetén minden rezdülése fontos az Istennek. Minden szavára figyelünk. Kellesz, szeretlek, ezt csináld, arra menj. Mint a szerelemben. Aztán eltelik néhány év, és nem halljuk meg, amit mond.
Ézs 48, 6b-11.
De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. 8Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. 9Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. 11Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!
